ISTEN SZÁNTÓVETŐI
(16.)
Billy Sunday
a népszerű evangélista
Williem Ashley Sunday 1862. november 19-én született az USA Iowa államában. Szülei új telepesek voltak, s egyszerű blokkházban laktak, aminek mindössze két helyisége volt.Négy hónappal a fiú születése előtt az apát behívták katonai szolgálatra. Sundayné remélte, hogy férje hamarosan visszatér, s meglátogatja az újszülöttet. Azonban négy hónap múlva értesítést kapott, hogy William Sunday honvéd megbetegedett, és a Missouri állambeli Pettersonban elhunyt.
Billy gyerekkora tetemes részét nagyapja farmján töltötte. A paraszti élet azonban nem volt ínyére. Korán megmutatkozott nála, hogy más módon fogja a kenyerét megkeresni. Ki is jelentette nagyapjának: „Olyan hivatást fogok választani, ahol a fejemmel kell dolgoznom.”
Az árvaházban
Az anya évekig összetartotta a családot, aztán mégis rá kellett szánja magát, hogy két fiút árvaházba küldjön. Ed és Billy tehát Glenwoodba (Iowa) kerültek, az elhunyt katonák gyermekeinek intézetébe. Mivel az útiköltségre valót sehogy nem tudták összeszedni, a két fiú kinézett magának egy tehervonatot, és elbújtak az egyik kocsijában. A vonatfelügyelő azonban elcsípte s ki akarta szállítani őket. De mikor megtudta, hogy az árvaházba mennek, megesett a szíve rajtuk, s megkegyelmezett nekik.
Másfél év múlva bezárták az árvaházat, és a fiúk Iowa állam másik városába, Davenportba kerültek. Itt keresztyén nevelők és tanítók voltak. Billy megismerkedett a Biblia igazságaival. Bár csak később döntött személyesen Jézus Krisztus mellett, de a jó bibliai alapot már itt megkapta, és azt a bizonyosságot is, hogy az Ige tanításai igazak és helyesek.
Különféle foglalkozások
Billy Sunday nem részesült alapos képzésben, bár különféle iskolákat látogatott; ez azonban nem jelentett összefüggő oktatást.
Tizennégy éves korában elkezdte maga keresni a kenyerét, mégpedig egy iskolában mint házmester. Neki kellett gondoskodnia a tüzelőről, és tizennégy kályhát fűtenie. Fizetése havi 25 dollár volt.
Egy év múlva Eddel együtt visszaköltöztek a nagyapához, aki úgy bánt a fiúkkal, mintha apjuk lett volna.
Egyszer Billy helyesírási versenyre készült, és borzasztóan szeretett volna ezen az alkalmon fehér gallérral megjelenni (akkoriban csak jómódú fiúk hordtak ilyet); nagyapja viszont kioktatta, hogy ha becsületesen és szorgalmasan dolgozik, akkor nem szükséges fehér gallérral felhívni magára az emberek figyelmét. Évekkel később mint evangélista egy ifjúsági összejövetelen mondta el ezt az esetet, és hozzátette: „Nem az tesz férfivé benneteket, amit magatokon hordtok, hanem ami bennetek van.”
A tanyai munkát azonban hamar megunta, és más foglalkozás után nézett. Bérelt egy lovat, és belovagolt a szomszéd városba. Ott nyolc hónapig dolgozott egy egyszerű szállóban, mint házmester és hotelszolga. A söntés pultja mögött aludhatott. Ez a lehetőség és a napi koszt volt összes fizetése.
Később kifutó lett egy nagyobb cégnél. Alapossága, becsületessége kicsi dolgokban is, szerezték neki ezt a munkahelyet.
Akkor alapozta meg hírnevét mint jó futó. Később az elsők között volt az országban, akik a százyardos (91 m) távot tíz másodperc alatt futották.
Billy baseball-játékos lesz
A középiskola elvégzése után Billy Marshalltownban talált munkát. Tagja lett a városi tűzoltószervezetnek. Fürgeségét itt jól tudta kamatoztatni.
Egy napon a „Chicago Whitesocks” (híres baseball csapat) vezetője látta őt játszani Marshalltownban. Azonnal szerződést kötött vele. Ez 1883-ban volt.
Most kezdődött Billynek mint hivatásos sportolónak a karrierje. Idővel ő lett a csapat leggyorsabb futója, legügyesebb játékosa, és nevét a baseball kedvelői nemsokára jól ismerték.
Öt évig játszott a chicagói csapatban, aztán Pittsburgba és Philadelphiába ment.
Megtérése a „Pacific Garden Mission”-nál történt. Egy napon öt barátjával kószált Chicago utcáin. Vasárnap délután volt, 1887.
„Futottunk egy nagyot, aztán leültünk az utcasarkon – mesélte Billy később. - Az út másik oldalán férfiak és nők csoportja muzsikált, és evangéliumi énekeket énekeltek. „Billynek azonnal eszébe jutott az édesanyja. Ő énekelt otthon, Iowában ilyen énekeket.
Aztán a csapat egyik tagja átjött a sportolókhoz és így szólt: „Megyünk a Pacific Garden Mission összejövetelére. Nem akartok velünk jönni?”
Sundayt az énekek mélyen érintették. Odafordult barátaihoz: „Én döntöttem. Megyek, és átadom magam Jézus Krisztusnak.”
Egyesek kinevették, mások bátorították. Ő pedig ezen az estén térdre esett, és elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának.
Azt várta, hogy barátai csúfolni fogják, de ellenkezőleg történt. Nagy tisztelettel feltekintettek rá. Egyikük, Mike Kelly azt mondta: „Bill, büszke vagyok rád. Nem ingem a vallás, de ahol tudok, segíteni fogok neked.”
Megtérése után Billy Sunday azonnal csatlakozott a „Jefferson Park Presbyterian Church”-höz (chicagói presbiteriánus gyülekezet). Szorgalmasan látogatta a vasárnapi istentiszteleteket, az imaórákat és a hétköznapi alkalmakat.
Itt ismerkedett meg Helen Thompsonnal, akit később feleségül vett. Bár a leány szülei nem lelkesedtek túlságosan, hogy Helen egy hivatásos sportolóhoz megy férjhez, végül mégis beleegyeztek, és 1888. szeptemberében megtartották az esküvőt. Utána az ifjú pár turnéra indult a baseball-játékosokkal – ez volt a nászútjuk.
Csalogató kínálat
Nyolc évig játszott Billy, mint hivatásos baseball-játékos, de utána elutasította, hogy újabb szerződést írjon alá, pedig havi 500 dollárt ígértek neki. Nem akart tovább játszani, hanem az Úr szolgálatába állni. Barátai úgy ismerték, mint meggyőződéses keresztyént, mert hitére hivatkozva eddig sem játszott vasárnap, soha.
Egy napon – Billy éppen prédikált – a cincinnáti baseball-csapat egy embere előrejött a pódiumhoz, kihúzott a zsebéből egy szerződést, és kérte az evangélistát, hogy írja alá. Hét hónapos játékidőért 3500 dollárt kínált 500 dollár előleggel.
De Billy nemet mondott. Kijelentette a csapat képviselőjének, hogy Isten a prédikációs szolgálatra hívta el.
Az YMCA (KIE) szolgálatában
Miután Billy Sunday hátat fordított a sportnak, az YMCA (Keresztyén Ifjak Egyesülete) szolgálatába állt. Itt az volt a feladata, hogy az imaórákra alkalmas szónokot keressen, a pénzt begyűjtse, az iratmissziót kezelje, traktátust osztogasson és az irodai munkát elvégezze.
Az ő gondja volt az is, hogy az alkohol megkötözöttjeivel törődjön., akik néha teljesen üres zsebbel csatangoltak az utcán. Billy meleg ételt, szállást szerzett nekik az egyesület székházában. Pénzt soha nem adott a kezükbe, mert tapasztalatból tudta, hogy azonnal alkoholra költenék.
Ezek közül a szerencsétlenek közül Sunday sokat Jézushoz vezetett, míg a KIE-nél dolgozott. Az eredmény az lett, hogy nem kevesen visszatértek családjukhoz ill. szüleikhez, úgyhogy sok széttört család gyógyult meg ilyen módon.
Billyt újra meg újra csábító ajánlatokkal ostromolták. Mindannyiszor komolyan megvizsgálta, folytathatja-e önmagával és családjával szembeni felelősséggel munkáját a KIE-ben, ahol „teljes” 83 dollárt kapott havonta, vagy mérlegelje inkább egy új baseball-szerződés lehetőségét. De minden alkalommal arra a meggyőződésre jutott, hogy itt a helye. Isten ide állította. És maradt.
Három év múlva Isten új munkálkodási területet mutatott neki. Csatlakozott J.Wilbur Chapmanhez, egy ismert evangélistához. Szervezte az összejöveteleit, az énekkarokat, és a sátor felveréséért is ő volt felelős. Itt-ott alkalmat kapott a prédikálásra. Egyébként ő árusította az énekeskönyveket, gyűjtötte össze a kollektát, és minden más módon hasznossá tette magát.
(Folytatása következik)
Testvérközösség Értesítő* 1992. májusi számából
* az Élet és Világosság elődlapja