A METODISTA EGYHÁZ KELETKEZÉSE
A XVIII. században Anglia nemzeti életére sötét árnyékot vetett a folytonos háború é s a rabszolga kereskedés, melyek maguk után vonták az erkölcsök meglazulását és durva erőszakot a társadalmi élet különféle területein. Nem az illendőséget, hanem a szemérmetlenséget tartották jó modornak. Az uralkodó osztály bűnei, önzése és nemtörődömsége miatt az egyszerű emberek sötét tudatlanságban, szinte állati sorban éltek. Különösen nehéz volt az ipari munkásság és a szénbányászok helyzete, szociális elhagyatottsága. A nép több mint kilencven százaléka az anglikán egyházhoz tartozott, mely a reformáció eredményeit tükröző világos tanai ellenére külsőséges ceremóniákban megmerevedett, nem tudott az uralkodó körök lelkiismeretére hatni. A papság élete és igehirdetése méltán vonta maga után részben a vallás nyílt megvetését, részben az általános közönyt. Egy akkori egyetemi tanár így jellemezte a helyzetet: „A vallás és a Szentírás tiszteletének lejáratását semmi nem segítette jobban elő, mint azok a nevetséges és haszontalan beszédek, melyek a szószékekről elhangzottak. Amikor a világ előkelői azt látják, hogy maguk a papok hogyan csűrik-csavarják az Igét és komédiáznak azzal, ne csodálkozzunk rajta, hogy azok, akik egyébként is hajlamosak az istentelenségre, nemcsak kinevetik és megvetik a papokat, de a Bibliát is bolondságnak tartják, és gúnyt űznek mindabból, ami nemes és szent.”
Ezen a helyzeten nem változtathattak sem az egy-két százalékot kitevő római katolikusok, sem az ugyancsak elenyésző kisebbséget képviselő úgynevezett nonkonformisták (disszenterek). (A nonkonformisták elutasították a püspöki rendszert és az anglikán egyház számára előírt szertartáskönyvet.) A római katolikusok egyáltalán nem akarták a reformációt, a nonkonformisták az egyház teljes reformációját köve telték. Ellenezték az anglikán egyház és nemzet azonosítását, és hangoztatták, hogy az egyháznak önkéntes tagokból összegyűlt "szabad gyülekezeteknek" kell lennie, mely csak azokat foglalja magában, akik vallási meggyőződésük alapján csatlakoznak hozzá. Soraikban kezdettől fogva sok áldott életű lelkész és politikus volt. Bár e mozgalom három különböző rendszerű, ma is fennálló szabadegyházat hozott létre (kongregációst, baptistát, presbiterit), és több pozitív hatású történelmi esemény megindítója lett, nem tudott komoly szellemi tényezőként hatni Anglia nemzeti életének előbb vázolt sötét korszakában.
Isten ekkor támasztotta a metodista ébredési és megszentelődési mozgalmat, ebből alakult később a metodista egyház. Jóllehet, a háttér az angol nép szomorú lelki helyzete volt, e mozgalom nem hordozott magán sem olyan angolszász népi jelleget, sem olyan különös kegyességi vonást, amely miatt idegenül hatna bármely más nép fiára, vagy Krisztusnak valamely más keresztyén felekezetben élő őszinte követőjére. Nem hozott új dogmákat, hanem a régi bibliai igazságokat fedezte fel újra és érvényesítette tanításában.
Ennek a lelki mozgalomnak vezetője és szervezője Wesley János volt, mellette öccse Károly - több ezer ének írója -, valamint WhitefieId György, a nagyhatású igehirdető és Fletcher János, a rendszeres teológia szent életű embere, Wesley legbensőbb tanácsadója. Mind a négyen az anglikán egyház felszentelt lelkészei voltak és maradtak, ragaszkodtak annak 39 hitcikkelyéhez. Teológiai látásuk megfogalmazásában nemcsak az angol protestantizmus előttük élt nagy alakjai, hanem a lutheri reformáció teológusai is éreztették hatásukat.
WESLEY János az észak-angliai Epworthban született 1703. június 28-án. 19 gyermek közül a 15. gyermeke volt Wesley Sámuelnek és Annesley Zsuzsannának .
(folytatjuk)
Testvérközösség értesítő* 1991. januári számából
*az Élet és Világosság elődlapja