George Müller

Főoldal > Élet és Világosság > Isten Szántóvetői > George Müller

ISTEN SZÁNTÓVETŐI

(9.)

Müller György

az árvák atyja

Reménytelen eset

Müller György 1805. szeptember 27-én született. Apja állami hivatalnok volt, az üzleti és vállalati adók beszedése tartozott a hatásköréhez. György jó nevelést kapott, de nem tanult meg a pénzzel bánni. Bőségesen ellátták a szülők zsebpénzzel őt is, az öccsét is, mert azt hitték, hogy a fiúk így tanulják meg a pénz helyes használatát. Nem így történt, hanem ellenkezőleg.

Ha Györgyöt megkérdezték, mit csinált a pénzével, mindig kitalált valami hazugságot. Sőt minden alkalmat megragadott, hogy még többet „szerezzen”. Egyik hazugság a másikat vonta maga után, és a fiú egyre mélyebbre süllyedt a bűnbe.

Börtönben

Müller György még be sem töltötte tizedik évét, és már gyakorlott tolvaj, csaló, hazug volt. Tizennégy éves korára ideje nagy részét kártyázással, ivással töltötte. Azon az éjjelen is, amikor anyja meghalt, részeg volt.

Mint a vele egykorú gyerekek is, ő is részt vett a konfirmációi oktatáson, de az órákon oda sem figyelt. A lelkésznek szánt ajándékra küldött pénzből is elemelt valamennyit. Visszataszító magatartás – a háttere az, hogy György nem ismerte Jézust mint személyes Megváltóját. Nem akart mindenáron tolvaj, csaló lenni, de a Gonosz kényszerítette.

16 éves korában börtönbe került, mert csinált egy tekintélyes hotelszámlát, amit nem tudott kifizetni. Apja megtudta, odautazott, elrendezte ezt az adósságot, meg a többit is, hogy fiát szabadlábra helyezzék. Mintha ezután György kissé javított volna a viselkedésén, de a szívében fészkelő bűn uralkodott továbbra is élete felett.

Megtérés

A középiskola befejezése után a hallei egyetemre került, ahol minden előző fogadalma ellenére folytatta kicsapongó életét. Teológiát tanult, hogy később lelkész legyen, de élete semmilyen vonatkozásban nem felelt meg ennek a célkitűzésnek.

Diáktársai között barátra tett szert. Betának hívták. Beta visszaesett hívő volt. György támogatást keresett volna benne a jóra, Beta pedig őrajta keresztül remélt bejutni a vidám társaságba. Vak vezetett világtalant. Barátok egy csoportja több hetes európai körútra indult, melyben György és Beta is részt vettek. György most is lopott pénzből fedezte a költségei egy részét.

Hazatérésük után Beta tudatára ébredt elrontott életének. Bűneit megvallotta, és az Úrhoz tért.

Egy este meghívta Györgyöt egy szerény imaközösségbe. Hétről hétre összejött egy háznál néhány ember, hogy énekeljenek, Igét olvassanak, és térden állva imádkozzanak. Ebben a körben György felismerte, milyen rettenetes élete volt eddig, szorosabbra fűzte kapcsolatát a házigazdával, élete jó irányba fordult, és nemsokára teljesen átadta magát az Úrnak.

Édesapjának levélben beszámolt a pozitív változásról, és kérte, fogadja el ő is a Megváltót. Apja nagyon megharagudott. Eddig rendszeresen ellátta Györgyöt pénzzel, amit a fiú ettől kezdve visszautasított megtudva, mennyire felháborítja apját a György életében végbement változás.

Angliában

1830-ban Müller György elfogadta egy angliai gyülekezet meghívását lelkészi szolgálatra. Ennek a közösségnek mindössze 18 tagja volt. Megszavazták, hogy évi 55 font sterlinget folyósítanak a lelkésznek, de ez a pénz többek között úgy folyt be a gyülekezeti pénztárba, hogy akkori szokás szerint a templomi padokat, ülőhelyeket bérbe adták. Müller György ezzel semmiképpen nem értett egyet.

Nem sokkal később bejelentette gyülekezetének, hogy nem kér többé rendszeres fizetést, hanem akasszanak egy perselyt a kápolna ajtajára, s aki őt támogatni akarja, tegye abba adományát.

Ettől a naptól kezdett Müller György hitből élni, és csakhamar ismeretes lett, mint „a hit embere”. Ugyanebben az évben feleségül vette Groves Maryt. Ő szintén Isten gyermeke volt, aki mindenben kész volt követni az Úr akaratát.

Szolgálata első évének végéig Müller György 128 fontot kapott barátaitól. A kiszabott fizetése ennél jóval kevesebb lett volna.

Az árvaházak

Müller György sokat olvasott. A Bibliát kb. 200-szor olvasta végig. Egy napon igeolvasás közben Zsoltár 68,6-ban feltűnt neki egy kifejezés: „az árvák atyja”. Így szólt magában: „Ha Isten az ő atyjuk, és megígérte, hogy gondoskodik róluk, akkor semmi mást nem kell tennem, mint emlékeztetni az Urat arra, amire ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek szükségük van. A többi az ő gondja.”

Úgy döntött tehát, hogy kibérel egy házat, és megnyitja árva gyermekek számára. A megnyitás napján egyetlen gyermek sem jelentkezett. Akkor lett világos Müller György előtt, hogy míg az utolsó darab bútort is imában kérte az Úrtól, gyermekekért nem imádkozott. Folytatta a könyörgést, és már másnap felvehették az első gyermeket. Egy hónap múlva 26 volt az árvaház lakóinak száma.

Hét hónappal az első árvaház megnyitása után megnyílt a második. Ide 30 leányt vettek fel. Egy évvel később fiúk számára létesítettek otthont. Müller György és felesége most már összesen 96 árvát gondozott három épületben. Az eltelt esztendő folyamán Isten egyetlen étkezéssel kapcsolatban sem hagyta cserben őket, de az előfordult, hogy az ételt fél órás késéssel tudták felszolgálni. A szomszédok azonban nehezményezni kezdték a gyermekek lármáját. Magának Müller Györgynek is az volt a benyomása, hogy a bérelt épületek és a játszóterek túlságosan kicsik. Ezért új ház építésének tervével kezdett foglalkozni. Nagy kertet akart mellé létesíteni, ahol bőven van hely szabad mozgásra. Zöldségtermesztésre is gondolt a gyerekek élelmezése szempontjából. Egy hívő tervező felkínálta költségmentes szolgálatait, s a mű elkészült. 275 gyermek vonult be az új otthonba.

Müller György vezetése alatt összesen öt árvaház épült. Az építkezéshez szükséges pénz, a fenntartás költsége 35 éven át – eddig állt az alapító a munka élén – Müller György, a felesége, a gyermekek és sok más állandó imatárgya volt. Isten pedig mindig meghallgatta ezeket az imádságokat.

1870. február 6-án meghalt Müller György felesége. Csaknem 40 esztendőn állt mint hűséges segítő férje mellett. Egy hónappal az utolsó árvaház befejezése előtt költözött Urához. Férje tartotta a gyászbeszédet. A 119. zsoltár 68. verse alapján prédikált. „Jó vagy Te, és jóltevő...”

Utazások

Müllerné halála után másfél esztendővel egyetlen leánya, Lídia feleségül ment James Wrighthez. Ő munkatársa volt Mülleréknek az árvaházban. Benne Müller György megkapta utódját, úgyhogy egy időre otthagyhatta a munkát, hogy missziói utakra induljon. 70 éves volt, amikor elhagyta Angliát, és első útját megkezdte. 17 éven át utazott a világ különböző országaiba, hirdetve az élő, feltámadott Jézus Krisztust.

90.születésnapján abban a gyülekezetben prédikált, melynek most már 69 éve lelkésze volt. Utoljára a halála előtti vasárnap estéjén beszélt erről a versről: „Tudjuk, hogy ha a mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben” (2Kor 5,1). Ezt az üzenetet röviddel a végső búcsú előtt kapta az Úrtól. Következő éjjel meghalt.

Emberek újra meg újra ámulatba esnek Müller György nagy hite felett. Ennek titka az Úrral való szoros kapcsolat volt. Müller György mindig sok időt töltött imádkozással és bibliaolvasással.

Több mint 10.000 árva atyjának nevezhette magát. Isten gazdagon megáldotta az életét, de a gyermekekét is.

Testvérközösség Értesítő* 1991. októberi számából

* az Élet és Világosság elődlapja