ISTEN SZÁNTÓVETŐI
(3. rész)
John és Betty Stam
modern mártírok
John felkészül hivatására
John Stam New Jerseyben született. Édesapja, Peter Stem egy missziói társaság vezetője volt. John szülei hívő emberek voltak, s valamennyi gyermekük – Johnon kívül még nyolc – keresztyén iskolába jártak. Az édesanya minden tányér mellé egy Bibliát helyezett amikor az asztalt terítette. Evés előtt imádkoztak, aztán ki-ki egy-egy verset olvasott a Bibliából. Ez minden étkezésnél – naponta háromszor – így történt.
John 15 éves korában fogadta el az Úr Jézust személyes Megváltójának. Igen jó tanuló volt. Egy napon az iskolai padban ülve megfogadta, hogy életét az Úr szolgálatának szenteli. El kellett döntse, mit is tesz, ha a középiskolát befejezi. Úgy határozott, hogy beiratkozik egy bibliaiskolába.
A chicagói Moody Bibliai Intézetet választotta. Itt kezdett felkészülni jövőbeli munkájára.
Tanulótársai nagyon szerették. Hamar felfedezték rajta, hogy képmutatás nélküli, őszinte keresztyén. Ennek köszönhette az 1,80 m magas John, hogy osztálytitkárrá választották, ami nagy megtiszteltetést jelentett.
John eleinte nem látta világosan, hova is küldi őt Isten. Kész volt bárhova elmenni.
Betty
Betty Michigan államban született. Apja egy presbiteriánus gyülekezetben szolgált. 6 hónapos volt Betty, amikor a szülők Kínába költöztek. Öt gyermekük született, közülük Betty volt a legidősebb.
17-ik évét töltötte Betty, amikor a szülők hazautaztak szabadságra az Egyesült Államokba. A szabadság letelte után visszakészülődtek Kínába, Betty azonban úgy döntött, hogy az Államokban marad. Tanulni szeretet volna, s ezért beiratkozott egy pennsylvániai egyetemre. Itt tett fogadalmat az Úrnak, hogy az Ő szolgálatába fog lépni. Eszébe sem jutott más, mint hogy kínai misszionárius lesz, hiszen csaknem egész eddigi életét ott töltötte. Ismerte az országot, a népet, a nyelvet, a szokásokat. Beiratkozott ő is a chicagói Moody Bibliai Intézetbe, mégpedig egy évvel korábban, mint John.
Mivel érdeklődése Kínára irányult, rendszeresen eljárt a Kína Belföldi Misszió hétfő esti imaóráira. Egy ilyen összejövetelen találkozott a fiatal John Stammel, aki szintén Kína iránt érdeklődött. Hétről hétre ott ültek mindketten ezeken az alkalmakon, hogy többet tudjanak meg Kínáról és imádkozzanak a kínaiakért.
Betty Kínában
Betty egy évvel hamarabb letette vizsgáig a bibliai intézetben, mint John. Mindketten bizonyosságra jutottak azt illetően, hogy Isten Kínába hívta el őket, Betty ezért rögtön ki is utazott.
Röviddel érkezése után szomorú élményben volt része. Egy misszionárius gyermeke súlyosan megbetegedett, és Betty az anyával együtt elindult, hogy a kis beteget kórházba vigyék. Útközben banditák feltartóztatták őket. Az anya hasztalan könyörgött nekik, hogy a gyógyszert tartalmazó zacskót adják vissza, mert a gyermeknek szüksége van rá. Éppen buzgó kérlelése ébresztett gyanút a rablókban, hogy a zacskóban valami felettébb értékes dolog lehet. Hosszas huzavona után az anya mégis visszakapta a gyógyszert, a gyermek állapota azonban ezalatt szemlátomást rosszabbodott. Mire Betty és az anya a kórházat elérték, már késő volt. A gyermek meghalt.
Betty előtt világos lett ebből az élményből, hogy a misszionáriusnak nemcsak saját életét kell odaáldozásra készen az Úr elé letennie, hanem gyermekeiét is. Ez a gondolat mélyen szívébe vésődött, és visszaemlékezett rá, amikor később saját kislánya megszületett.
Kínai esküvő
John a bibliaiskolában maradt, hogy tanulmányait befejezze. Betty után egy évvel érkezett Kínába, s egy ankingi missziói iskolában nekikezdett a nyelvtanulásnak. Abban az időben volt ez, amikor a kommunisták egyre nagyobb hatalomra tettek szert az országban. A misszionáriusok látták, hogy súlyos problémák előtt állnak.
John egy évi nyelvtanulás után megházasodott: feleségül vette Bettyt. A híres dr.R.A.Torrey fia, Reuben A.Torrey eskette őket. A misszionáriuson kívül kb. 140 kínai keresztyén vett részt az esküvőn. Ottani szokás szerint a menyegző alatt a menyasszony rá sem nézhetett a vőlegényre, tilos
a mosolygás, boldogságának semmi jelét nem adhatja. A kínai keresztyének előtt azonban nem maradt elrejtve John és Betty öröme. Láthatták, hogy ragyog Betty szeme, mikor az ifjú pár kilépett a templomból, és azt is, amint Johnra rámosolygott.
A mézesheteket azon a vidéken töltötték, ahol Betty felnőtt. Azután Suancsengbe utaztak, hogy megkezdjék közös munkájukat. Közel egy évig dolgoztak itt, amikor Isten aranyos leánykával ajándékozta meg őket. Helen Priscillának nevezték el.
Gonosz kezek közt
A kommunisták közben mind nagyobb hatalmat ragadtak magukhoz. A misszionáriusok munkája egyre nehezebb körülmények közt folyt, de Istentől kértek és vártak segítséget.
Egy napon Johnt és Bettyt figyelmeztették a kommunisták közeledésére. A házaspár először nem tudta, mit tegyen, hiszen gyermekük még csak három hónapos volt. Összehívták segítőiket, s valamennyien letérdeltek imádságra. Néhány perccel később zörgettek a kommunisták. John és Betty barátságosan ajtót nyitott, teával, keksszel kínálták az érkezőket. A kommunisták kérlelhetetlenségét ezzel nem sikerült megtörni. Kiadták a parancsot Johnak és Bettynek, hogy szolgáltassák ki minden pénzüket. A misszionáriusok engedelmeskedtek. Ezután a támadók Johnt megkötözték és a kommunista főhadiszállásra hurcolták.
Kis idő múlva szabadon engedték, úgyhogy hazatérhetett, de csak rövid időre. Mert a kommunisták visszatértek, s most már mindhármukat magukkal vitték: Johnt, Bettyt és a kis Helen Priscillát. Mikor az egyik falubeli ezt látta, felkiáltott: „Ne bántsátok azt az ártatlan gyermeket!” A kommunista tiszt erre dühös lett. Kijelentette, hogy megölik vagy a gyermeket, vagy azt, aki hajlandó helyette meghalni.
„Ki adja oda életét cserébe ezért a gyermekért?” - üvöltött a tiszt felbőszült haraggal. A falusi, aki az imént a gyermek védelmére kelt, jelentkezett. Azonnal megölték. Feláldozta életét a kis Priscilláért.
1934.dec.7-én John és Betty is befejezte földi életét. Az egyik kommunista karddal közéjük vágott. A misszionárius holtan bukott a földre. Erre a többiek megfordultak, és kioltották Betty életét is. A hős asszony kardcsapástól érve lehelte ki lelkét.
Isteni megőrzés
John és Betty együtt szolgálták Urukat, igaz, csak rövid ideig. Együtt távoztak az örökkévalóságba, az Úr Jézushoz. Életüket adták az evangéliumért.
Nem sokkal távolabb egy kis házikóban Helen Priscilla több mint 24 órán át magára maradt. Egyáltalán nem érzékelte a történteket. Először senki nem mert a házhoz közelíteni. A kínaiak attól féltek, hogy a kommunisták figyelik őket. Majd egy bátor kínai lelkész bemerészkedett a házba a gyermekért. A kicsi sértetlenül feküdt meleg hálózsákjában.
Később sikerült megtudni a nagyszülők tartózkodási helyét. Betty szülei – dr. Scott és felesége – magukhoz vették a kis Helen Priscillát és felnevelték.
John és Betty Stam fiatalon halt meg, de az Úr Jézusért vállalt munkájukat befejezték. Engedelmeskedtek Isten hívásának.
Betty kedvenc igeverse ez volt: „Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.” Gyakran mondta: „Akár életem, akár halálom által.” Az Úr szolgálatára szánta magát, és rövid életével bizonyságát adta annak, hogy vállalásához mindvégig hű maradt.
A Testvérközösség Értesítő 1991. márciusi számából
* az Élet és Világosság elődlapja