John Fletcher - METkapolna

Elérhetőségek:
Tartalomhoz ugrás

A METODISTA ÉBREDÉS TÖRTÉNETE

Fletcher János (John Fletcher)
a metodista ébredés szentje

A hetvenéves Wesley János elérkezettnek látta az időt, hogy utódját kijelölje. Az ébredés diadalmasan haladt előre, és Wesley nem akarta, hogy halála esetén kár érje a mozgalmat. A rá jellemző alapossággal írásban felsorakoztatta azokat a tulajdonságokat, melyeket utódjánál elengedetlennek tartott. Félelmetes lista volt. „Vajon gondoskodott-e Isten ilyen jellemvonásokkal felruházott emberről? - tette fel a kérdést Wesley a madeleyi lelkésznek, Fletcher Jánosnak írt levelében. - Azt kérded, van-e valaki, akinél mindez megtalálható? Te vagy az az ember!”
Fletcher majdnem elejtette a levelet meglepetésében. Hátha még a kor híres istentagadójának, Voltaire-nek véleményét hallotta volna (amiről sosem értesült)! Egyik ellenfele megkérdezte Voltaire-t , hol talál az egész történelemben olyan szépségű életet, mint a názáreti Jézus Krisztusé. „Hol? - kérdezte a nagy enciklopédista. - Itt a madeley paplakban.”
Honnan indult, hogyan ért a csúcshoz ez a tisztelettel és szeretettel körülvett élet?
Fletcher János (teljes nevén Jean Wiliem de la Fletcherei) Svájcban született, 1729-ben. Iskoláit Genfben végezte, filozófiát és nyelvészetet tanult. Mesteri jártasságra tett szert az angol, francia, német, latin, héber és görög nyelvekben. Pályaválasztását illetően két ellentétes erő vonzotta. Barátai – ismerve a szép, az igaz, a jó iránti szeretetét – lelkészi pályára bátorították. Ő méltatlannak érezte magát erre a hivatásra. Vérében volt viszont a kalandvágy – apja, nagybátyja , testvérei katonák voltak, és ő is ebbe az irányba vonzódott. Amikor hasonló érdeklődésű barátaival együtt meghallotta, hogy a portugál király hadat indít Brazília ellen, Lisszabonba sietett, és felcsapott katonának. Azonban pár órával csapatjának indulása előtt egy szolga leforrázta Fletcher lábát, úgyhogy a hajó nélküle indult el. Az esemény rendkívül lesújtotta, de amikor híre jött, hogy a hajó teljes legénységével együtt elveszett, Fletcher megértette, hogy nem véletlennel áll szemben. Istennek más terve van az életével.
Ilyen lelkiállapotban érkezett Angliába, ahol több apró dolog nagy hatással munkálkodott a szívében. Például:
• egy kiszolgáló megbotránkozott ártatlan vasárnapi kedvtelésén, s az enyhe szemrehányás mélyen érintette;
• idős néni beszélt neki valahol az utcán Jézusról, de olyan határtalan gyönyörűséggel, hogy Fletcher szinte elveszítette időérzékét, de ebből az élményből fájó, töprengő kérdések maradtak vissza;
• 1755. január 19-én hallott prédikálni a hit általi megigazulásról.
Megragadó volt a záróének, de ő a szorongató bűnbánat miatt nem tudott együtt énekelni a gyülekezettel. Másnap arra kérte Istent, tárja fel gonoszságát, hogy szívben alkalmassá legyen a bűnbocsátó kegyelemre. Isten meghallgatta könyörgését. Kezébe került Wesley naplója, benne az Aldersgate utcai összejövetelen történt döntő fordulattal. Fletcher azonban főként Wesley hitvallását véste mélyen a szívébe: az üdvösség nem érzelem, hanem hit által van. „Krisztusban bíztam, egyedül Krisztusban” - mondja a napló.
Fletcher megtért, hit által belépett Isten országába. Egy év múlva elnyerte Wesley barátságát, kinek befolyására néhány héttel később Krisztus szolgálata mellett döntött. Az anglikán egyházban szentelték fel, és madeleyi lelkész lett.
Hogy jobban a lelkieknek élhessen és többet adakozhasson, igen szerényen élt. Húst egyáltalán nem evett, zöldség, tej és kenyér volt a tápláléka. Másfél, legfeljebb két percet töltött asztal mellett az étkezéssel.
Hetenként két teljes éjszakát átvirrasztott, a többi öt éjjelen is addig fent maradt – imádkozva, elmélkedve -, ameddig csak bírta. Később elismerte ennek a túlzott aszkéta életnek a helytelenségét, de Krisztusban való öröme, az Ő ügyéért való odaadása nem kisebbedett az évek folyamán. Pénzt soha nem fogadott el semmi külön szolgálatért, ha mégis megtette, azonnal a szegényeknek adta.
Szerzetesi ridegség – mondhatná valaki -, egy remete komorsága, az emberi érzések teljes hiánya. Pedig ez távol állt Fletchertől. Sugárzott belőle a derű, a vidámság, mellyel mindenkit lebilincselt, különösen a gyermekeket, akik valósággal csüngtek rajta. Barát volt a szó igazi értelmében. Tekintete egy magasabb világ fényében ragyogott.
Lelkületét hálás öröm jellemezte, szentségét állandó derű. Virrasztásai kimondhatatlan elragadtatás alkalmai voltak, Megváltójában való boldogsága dicséretek éneklésében nyilvánult meg. A 18. század angol keresztyénségének véleménye szerint az első század óta senkiben nem ismétlődött olyan hűen életszépsége, mint Fletcherben. Úgy mondták: Wesley János volt az ébredés vezére, Wesley Károly az énekese, Whitefield György a szónoka, legfőbb vonzóereje azonban Fletcher életszentsége. Maga Wesley is vallotta, hogy ő volt a legszentebb ember, akit valaha látott.
Huntingdon grófnő, a metodizmus odaadó támogatója, szerette összegyűjteni szalonjában a lordok legkülönbjeit. Egy alkalommal bemutatta nekik Fletchert, hogy hallhassák lelkes előadását.
A madeleyi lelkész egy ideig a grófnő által alapított prédikátorképző intézet igazgatója volt. Később visszavonult ettől az állástól, hogy írásaival Wesleyt támogathassa. Ezekkel az írásokkal, melyekben a minden ember számára felkínált kegyelemről és megszentelődésről szóló tanítást nagyon világosan fogalmazta meg, rendkívüli szolgálatot tett az evangéliumi keresztyénségnek.
Nagy volt megbecsülése lelkésztársai között is. A metodista lelkészek 1777-ben a bristoli Broadmeadben tartották évi konferenciájukat, melyen Wesley is részt vett. Hirtelen körbefutott a hír, hogy Fletcher az előszobában vár. Wesley eléje sietett, hogy üdvözölje, s belépésekor az egész gyűlés egy emberként felállt. Úgy fogadták, mint egy másik világ követét. Fletcher sovány, szelíd arcáról mennyei fény áradt, szavai szívük mélyéig megindították a közgyűlést. Megható volt annak gyöngéd kifejezése, ahogy a legjobb, legkomolyabb angol keresztyének szívükbe zárták.
A madeleyi lelkész sokáig egyedül járta életútját. Egész férfikorán keresztül szívében hordozta női ideálja képét, és csak amikor egészségét fogyni érezte, gondolt nősülésre azzal a szándékkal, hogy felesége gondos ápolása meghosszabbíthatja közhasznú szolgálatát. 52 éves korában házasodott (4 évvel halála előtt), de akkor már 15 éve nem látta választottját.
A vakító fáklya aztán gyorsan elemésztette magát. Az éles kard elmarta hüvelyét. 1785-ben járvány ütött ki Madeleyben. A lelkész és felesége éjjel-nappal gondozták a betegeket. Először az asszony kapta el a fertőzést. „Új alkalom volt ez férjemnek – mondta -, hogy kedvességét, hűséges ápolását bizonyítsa. Figyelmessége megszépítette a betegséget.”
Fletcherné fel is épült, de akkor férje esett ágynak a gyógyulás reménysége nélkül. Halálos ágyát Isten szeretetének elragadtatása szentelte meg. Bármit próbáltak kényelmére, könnyítésére tenni, mindent visszautasított, hallani sem akart róla. „Nem, nem – kiáltott -, Isten szeret, ezt mondjátok, ezt énekeljétek!” Végül felesége Wesley néhány sorát olvasta fel:
...örökkévaló szeretettel szeret,
Míg Jézus vére földön, mennyen át
Ingyen, mérhetetlen kegyelmet ád.
Egyetlen szót ragadott meg belőle: „...mérhetetlen, mérhetetlen, mérhetetlen...” - suttogta, s míg ezt ismételgette, a megváltó kegyelem kitárta előtte a menny kapuját.
Wesley János akkor úgy látta, hogy Fletcher halála a legsúlyosabb veszteség, ami a metodista mozgalmat érhette. Néhány évvel azelőtt Whitefield távozott az élők sorából 56 éves korában. Nála Fletchert többre értékelte Wesley, alkalmasabbnak tartotta a vezetésre jobb előképzettsége, szélesebb látóköre, megértőbb természete miatt. Filozófiai, teológiai, nyelvészeti tudása is sokkal mélyebb volt, de mindenek feletti értékét az Atyával és az Úr Jézussal való szoros, személyes közössége jelentette. Ezért akarta Wesley a vezéri pálcát a madeleyi lelkésznek átadni. Mégis, ő, aki 26 éves volt, amikor Fletcher született, el kellett temesse reményteljes utódjelöltjét, és Wesley a madeleyi szent halála után még 18 esztendőn át volt vezetője és képviselője a metodista mozgalomnak.

Testérközösség Értesítő* 1992. áprilisi számából


* az Élet és Világosság elődlapja

Vissza a tartalomhoz